Csepreg város fúvószenekara augusztus 11. és 14. között az erdélyi Korondon vendégeskedett. A Korondi Ifjúsági Fúvószenekar 2015 őszén látogatta meg a csepregi zenészeket. Ezalatt a találkozás alatt szoros barátság alakult ki a bandák között, majd meghívást kapott az itthoni zenekar a korondiaktól, miszerint 2016 nyarán szívesen várják őket Erdélybe. Képes beszámolónk, történelmi helyszínekkel.

Augusztus 10-én, szerdán éjjel indultunk Csepregből a hosszú útra. Az utazás első megállója Kolozsvár volt. Bár ének is mondja „Szép város Kolozsvár..", én megcáfolnám. Végül is esős, borús időben kaptuk nyakunkba a várost, és az időjárás az emberek hangulatára is hatással volt, ez a hely mégsem bűvölt el. Kolozsváron megtekintettük a képekről már jól ismert Mátyás király szobrát a fő téren. Innen utunk egyenesen az igazságos király szülőházához vezetett.

Kolozsvár után célba vettük Marosvásárhelyet. Már napsütötte időben érkeztünk, hogy meglátogassuk a Kultúrpalotát. A földszinti nagyterem, a hangversenyterem színpadán nem kisebb nevek, mint Pablo Casals, Jan Kubelik, George Enescu, és Bartók Béla is megfordultak. A tükörteremben 12 ólomüveg-kompozíció fedi a falakat, amelyeket a 1914-es San Francisco-i világkiállításra terveztek. Ez a palota legkisebb terme, valóságos gyöngyszem. A harmadik emeleten található több mint ezer alkotással a képzőművészeti múzeum, könyvtárában pedig több mint 1 millió kötet található. Aki a környéken jár, ne hagyja ki ezt az élményt, mert csodálatos.

Egy gyors fagyi után indultunk tovább, az Uniriv székelyföldi üzemébe, ahol megismerhettük a gyárat, és szívélyes vendéglátásban volt részünk, amit jó zenészhez híven muzsikálással háláltunk meg.

A következő úti cél a végállomásunk, Korond volt, ahova késő délután érkeztünk. Ott már vacsorával vártak minket, majd a korondi zenészekkel találkoztunk.

A pénteki napon meglátogattuk a parajdi sóbányát. Az időjárás aznap sem volt a barátunk, tekintve, hogy a bánya mélyén kellemesebb idő volt, mint a felszínen. A közlekedést a sóvállalat buszaival biztosították egészen a bánya bejáratáig. A látogatási szintre leérve egy kisváros minden felszerelésével találkozhatunk: világítás, wifi, televízió, játszóterek, foglalkoztató és kikapcsolódási terek, ökumenikus kápolna, kávézó, 3D moziterem és egy gyógynövényes szaküzlet. A bányában lévő torna után, átvettük a "színpadot". Zenészként különleges élmény volt itt játszani, mert a sófalak igazán érdekes akusztikát biztosítanak.

A napunk többi része pihenéssel és Korond felfedezésével telt el. Az energiával teli zenészek belátogattak a központba, ahol a főút két oldalán kirakodó árusok látványa fogadja az érkezőket. Korond népművészetének köszönhetően nagy hírnévre tett szert, úgy belföldön, mint külföldön, amit leginkább a népi kerámiának köszönhet. Ezért gyakran a népművészet „paradicsomának" is szokták nevezni.

Szombaton korai kelés után felébresztettük Korondot. A helyi fúvósokkal karöltve fújtunk ébresztőt a településen egy régi teherautó platóján ülve, majd átutaztunk Székelyszentélekre, és még öt települést zenésítettünk be. Este ugyanitt adtunk hangversenyt.

Utána Farkaslakára utaztunk, ahol tiszteletünket tettünk a Tamási Áron emlékhelynél, koszorút is elhelyeztünk. Tamási Áron kimagasló megörökítője volt a székely életmódnak. Munkássága az Ábel trilógiában csúcsosodik ki, melynek híres mondata a szülőföldhöz ragaszkodás csodálatos megfogalmazása: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne."

Innét továbbmentünk Szejkefürdőre, ahol Orbán Balázs síremléke található. Itt rengeteg szebbnél szebb, és régebbinél régebbi székelykapu sorakozik. A több mint 100 év alatt fölállított különböző stílusú, gyönyörű kapuk méltó felvezetést adnak a síremlékhez. Az emlékmű előtt álló első kapu Orbán Balázs kapuja volt. Az esti hangverseny után öröm volt a meleg buszba beszállni, és az üléseken pihenni egyet a hazaút alatt. Akik nem fáradtak el kellően a feszített tempójú nap után, kilátogathattak az immár 35. alkalommal megrendezett korondi fazekas vásárba, ahol az Apostol együttes volt a sztárvendég.

A vasárnap egésze Korondé volt, a település fúvóstalálkozóján vettünk részt. A környékbeli zenekarok mellett mi voltunk az egyetlen külföldi csapat. Furcsa úgy beszélni magunkról, mint „külföldi zenekar", mert egy az anyanyelvünk a helyiekével és teljesen otthon is éreztük magunkat. Felejthetetlen élmény, amikor több száz fúvószenész együtt játssza a magyar és a székely himnuszt. Este koncerttel is bemutatkozhattunk. A közönség vastapssal jutalmazta a magyaros blokkot, és együtt énekelték, hogy „Nyisd ki babám az ajtót, de csendesen, mert meghallják még a szomszédok", margóján az Ismerős Arcok Nélküled című számával. A korondi utunkat Szabó Ádám koncerttel fejeztük be.

Hétfőn, a korai reggeli után búcsút vettünk Székelyföldtől. Biztonságba helyezve a vásárban megvásárolt erdélyi pálinkát illetve ajándéktárgyakat, elindult buszunk hazafele. Azonban még egy rövidke kitérőt tettünk, hiszen kár is lett volna kihagyni, a Királyhágóból elénk táruló csodálatos, jellegzetes erdélyi kilátást. Innentől már csak a szükséges megállókat ejtettük meg, és egy vacsorát már Magyarországon. Késő este gurult be a buszunk a próbatermünk elé.

Kedves emberek, végtelen vendégszeretet, csodás tájak, különleges gasztronómia. Így tudnám jellemezni egyszerűen Székelyföldet. Hol az időjárás, hol a fények, vagy a közlekedés okozott akadályt, mi mindent átvészeltünk, és semmi nem szegte kedvünket. Utánozhatatlan vidék, ami mindenképpen „visszatérős". Zárásként, pedig egy székely mondással búcsúzunk: „A sör nem ital. Az asszony nem ember. A medve nem játék."

Forrás: Vaskarika.hu
Szerző: Sulics Boglárka